IV. Károly - Az utolsó magyar király

Köztudomású, hogy az utolsó magyar király, IV. Károly (1887-1922) mindössze két esztendeig (1916-1918) viselhette Szent István koronáját, s ez a két esztendő éppen a világháború tragikus végkifejletét, az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vereségét és fölbomlasztását jelentette. Tragikus alakját elsősorban érzelmi szempontból és a világtörténeti összefüggések felől jellemezték életrajzírói, kevesebb figyelem jutott alkatára, képességeire, uralkodói szándékainak ismertetésére. ; Nagy József életrajzi kötete éppen azért jelent újdonságot, mert nem pusztán a jobb sorsra érdemes, de a történelem által félretaszított uralkodót, és nem is a szükségszerűen széteső birodalom egybetartására képtelen tragikus hőst láttatja, hanem az embert és a politikai gondolkodót, aki jó képességeit a háborús viszonyok miatt nem bontakoztathatta ki. A szabályos - kronológiai menetű - biográfia abból a kissé meglepőnek ható föltevésből indul ki, hogy a 19. századi liberalizmus szelleme elérte a bécsi Burgot is, éspedig azzal, hogy a már idősödő Ferenc József a szabad szellemű bajor királyi házból nősült, s az Erzsébet királyné képviselte fölfogás érvényesült a dinasztia gyermekeinek nevelésében is. Mindazonáltal a fiatal herceg igen kötelességtudó volt, épp ezért tekintette őt Ferenc József alkalmas utódul. A fiatalember dinasztia iránti kötelességérzete azonban nem volt olyan erős, hogy a párválasztásban befolyásolták volna az udvar szándékai, így a kiszemelt királyi hercegnők helyett a pármai Bourbon Zitát vette nőül. Az aprólékos eseményfölidézés akkor válik igen részletezővé, amikor a szerző leírja IV. Károly koronázását, valamint uralkodásának és száműzetésének rövid esztendeit. Nagy József egyetért a Fejtő Ferenc által is hangoztatott vélekedéssel, mely szerint "A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták" (l.: Requiem egy hajdan volt birodalomért, 901748), és evvel összefüggésben tárgyalja a kvalitásos uralkodó sorsát, amely - nagyhatalmi szándékok miatt - lett oly végzetes. Károly ugyanis tisztában volt birodalma föderalizálásának jelentőségével, egyetértett a nemzetek jogegyenlőségének elvével, de a háborús körülmények, majd a nagyhatalmi békediktátumok kényszere miatt nem jutott ideje a dualista rendet minden áron fönntartani kívánó Tisza Istvánnal megmérkőzni és a széles körű választójogi reformot előkészíteni. Erejéből és életidejéből már csak két szerencsétlen kimenetelű visszatérési kísérletre futotta. ; Az olvasmányos stílusú, helyenként szépírói erényeket is fölvillantó kötet - a történelmi életrajzok kedvelőinek ajánlható.