A munkások útja a szocializmusból a kapitalizmusba Kelet-Európában

Munkásokról beszélni ma nem túl divatos. A "munkásosztály" fogalmát általában összekapcsolják az államszocializmussal, amikor a hivatalos ideológia rangjára emelték uralkodó szerepét. A valóságban azonban sohasem volt uralkodó szerepben, amit a baloldali ellenzéki értelmiség már jóval a rendszerváltás előtt felrótt a "létező szocializmusnak".
Ezt nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is igazolta: a rendszer végóráiban a munkások Kelet-Európában sehol nem álltak a kommunista pártok mellé, de nem vonzotta őket egy demokratikus, önigazgató szocializmus alternatívája sem. A "munkásállam" bukásának történelmi okai bontakoznak ki e könyv oldalain. A munkásság gondolkodásának bizonyos vonásai és a fogyasztói társadalommal kapcsolatos illúziók már az 1970-es években előre jelezték egy lehetséges rendszerváltás irányait. Közismert, hogy mára az egykori szocialista gyárak helyén lakóparkok, plázák, szupermarketek épültek, de a munkások "kapitalizálódásának" története jóval kevésbé feltárt téma. Hogyan működött a fogyasztói szocializmus az NDK-ban és Magyarországon? Mit jelentettek a szocialista brigádok a munkások életében? Mennyiben javította a nők helyzetét a nőpolitika? Hogyan jutottak lakáshoz a keletnémet munkások? A kötet két egykori szocialista mintavállalat - a jénai Carl Zeiss és a győri Rába - hétköznapjainak bemutatásával keresi a választ ezekre a kérdésekre, és ezeken túl rákérdez a munkások és a hatalom viszonyára, hogy megmagyarázza, miért is nem védték meg a munkások a "munkásállamot".