Éden

A gyermekkor minden ember számára meghatározó, s különösen az lesz annak a szemében, aki számvetésre készül. Nincs ez másként Székely Magda esetében sem; ő is múltjának mélyrétegeiben kutat, a személyes és a tárgyak őrizte emlékezet elemeit egyaránt megvizsgálva. ; Vagyonos polgári hátterű, idősödő, beteges apa és elszegényedett családból származott, kishivatalnok anya házasságából kései gyermekként született Székely Magda. A túlérzékeny kislányban hamar kialakult a másság tudata. Egyrészt a család minden asszimilációs törekvése ellenére legbelül még őrizte az ősök zsidó hitét. Másrészt az anyai ág kevésbé tehetős szituáltsága miatt a házaspár között örökös vita dúlt; az apa rokonai minden igyekezetükkel megkísérelték az anya ellen hangolni a gyermeket. A háttérben pedig zajlott a háború, a zsidóüldözés s e viszonyok szorításában az amúgy is riadt lelkű kislány koraéretté vált. Szembenállása a külvilággal az iskolában nyilvánult meg először, ahol az antiszemita érzelmű tanítónő folyamatosan megalázta származása miatt. De igazán brutális élménye a kitaszítottságról édesanyja elhurcolása volt egy nyilas razziakor. Mindez nem enyhült a zárdába kerüléssel, ahová a svéd követség közreműködésével menekítette őt a család, unokahugával együtt. Itt gyökeresedett meg az a keresztényekkel szembeni mély ellenszenve, amely csak később, felnőttként, a tények és a történelmi körülmények tudatos ismeretével oldódott. Gyermekkorában csak a végletes kitaszítottságot, elhagyatottságot érzékelte. S ez a számára felszabadulást hozó szovjet bevonulás után sem csökkent, mikor az apácák jóvoltából egy ürömi sváb család vette gondozásába. A visszatalálást az „édenbe”, a szülői házba a megérkezés jelentette az apai famíliához, amelyre azért sötét árnyékot vetett édesanyja elvesztésének bizonyossá vált ténye. Bár az önvallomás erősen személyes jellegű, jelentős szociológiai szempontból is: érzékletes korrajz a harmincas-negyvenes évek hazai zsidó középpolgári világáról. A családi fotóarchívumból válogatott fényképek a szöveg atmoszférikus sugallatait erősítik. – Nem annyira egy jelentős költő szépprózai vállalkozásaként, inkább személyes hitelű és dokumentum értékű memoárként tanácsos ajánlani.