Árva Linka - REGÉNY

Nyomtatta Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Budapest.

ELŐSZÓ

Részlet a könyvből:

Nagyot dördült a barna kapu...
Sápadt, földúlt arccal, rémült, tágranyitott szemmel, félig-meddig az öntudatlanság határán tántorgott ki rajta Linka. Pongyolában, rossz házicipőben, fésületlen fejjel. Rohant, ahogy csak bírták rogyadozó lábai.
A kora reggeli órákban alig lézengett az utcán néhány lélek. Egy-egy tejes szekér zörgött végig a macskaköveken, a főtéren a zöldséges bolgárok, meg a kofaasszonyok rakták ki áruikat. Itt-ott egy kutya surrant el, behúzott farokkal. A városka még mély álmát aludta. Bóbiskoltak a házak is, lehunyt szemmel pihentek az ablakok.
A főtéri örmény templom óráján éppen most ütötte el a hatot.
Linka végigbugdácsolta az utcát a hepehupás tér fonnyadó virággruppjai között és befordult a Vízutcába. Félig ájultan csöngetett be az egyik tisztes családi ház kapuján.
Eltelt pár perc. Linka óráknak érezte. Végre csoszogás hallatszik. Bizalmatlan, de fensőbbséges hang szűrődik ki az ajtórésen:
- Ki az? Ki meri háborgatni éjszakai nyugalmamat?
- Én vagyok! Eresszen be!
A hang nem enyhül meg.
- A boldogságos szűz Mária sem tudhatja, ki az az én. Ki lehet az a forradalmár, szociálista, aki nem tiszteli a rangomat?