Az arany holló

"Laciban felborult a szív. Érezte, hogy ez kellene, ez a sóvárgott tündérkert, ez a nagy élet, a finom, kacagó, elegáns urak és asszonyok, tea, tánc, jacht, ékszerek, frakk, min­den este bál, utazás máról holnapra, vadászat külföldi kastélyban, úszni az élet fölött, andalogni a tenger, a zene, a párfőm, a halk elmésségek, a finom bokák, az elegáns csacsiságok, flörtök, duzzogások, kerti ünnepélyek, strandok és hallok mesevilágában. Csak ezt, csak ezt! Egy ilyen asszonyt! Most már tudta, hogy mi kell neki olyan mélyen és olyan titkosan. És mialatt a furcsa kis Gaszton sorolta és csak sorolta egymás után ezeket a neveket, ő keserű konokságba öltöztette a megvalósíthatatlanság fájdalmát..."