Mi, I. Adolf

A történészek által elutasított, ám a nagyközönség által előszeretettel feltett kérdés: „Mi lett volna ha?” Gáspár László 1945-ben írt regényét épp ezen felvetésre alapozva, még pedig nem kisebb történelmi esemény köré építve, mint a II. Világháború. Mi lett volna, ha a németek győznek? Milyen lenne mai világrendünk, hogyan alakult volna népek, nemzetek, a zsidóság sorsa? Mi történt volna, ha Sztálingrádnál győznek a németek? Ha Hitler nem lesz öngyilkos? Ha a szabad nemzetek a földgolyó egy tenyérnyi részére kényszerülnek, mert a németek elfoglalják Angliát, Indiát, Kínát? Ha a washingtoni Fehér Házon német birodalmi lobogó leng? Ha Hitlerburgban egy helyen magasodik a párizsi Eiffel-torony, a New York-i Szabadságszobor és a moszkvai Lenin-emlékmű? A szerző Gáspár László (1901-1958) elsősorban újságíró, tudománynépszerűsítő szakíró volt. Ezen a művén kívül csupán egyetlen ifjúsági regényét ismerjük. Berlinben, Brnóban folytatott vegyészmérnöki tanulmányait abbahagyva szaklapoknak és budapesti napilapoknak dolgozott. Később a Nemzet című ellenzéki polgári lap külpolitikai rovatvezetője lett. 1944-ben internálták. A felszabadulás után az Élet és Tudomány szerkesztő bizottsági tagja és rövidebb ideig a Természet és Technika segédszerkesztője. A Rádió természettudományos, ismeretterjesztő rovatának munkatársa. 1952-ben Sztrókay Kálmánnal együtt megalapította és szerkesztette az Ifjú Technikus című folyóiratot. 1957-ben a Népszerű Technika szerkesztését vette át. Széles körű ismereteivel, technikai felkészültségével sokat tett a természettudományos és műszaki ismeretterjesztés érdekében.