Regény a pesti színházakról

Ez a kötet – hasonló alapozással és stílussal – 1944-től a fordulat évéig viszi vissza a témát. A szerző alapkoncepciója az, hogy a színház, a színházművészet nagyon is élő és komplex valami, sok minden bele- és hozzátartozik, amit a járatlan elkalandozásnak vélhetne. Ez a komplexitás jellemzi az egész könyvet: szó esik itt a főváros ostromáról, az ostromlott házakban megbúvó színészek éhezéséről, szenvedéseiről, a háborút követő első lépésekről, a színház és a társulat „összehozásáról”, az első előadásokról, az oda és visszaszerződésekről, a személyi kultusz árnyainak előrevetítéséről stb… A középpontban azonban – és emiatt lesz könyve feltehetőleg népszerű – a nagy színészek, az akkori volt sztárok állnak: Ajtay Andortól Bajor Giziig, Mezey Máriától Tolnai Kláriig, Horváth Jenőtől Rátkai Mártonig és tovább. A kötet nemcsak a színházba járóknak ajánlható, de a közelmúlt művelődéstörténetével foglalkozók figyelmét is érdemes felhívni rá.