Herman Ottó - A kalandos és küzdelmes sorsú nagy magyar tudós élete

"Az angolok egyik legnagyobb tudósa, Faraday, könyvkötő volt, most az angol tudomány büszkesége. Ohm lakatosműhelyből indult. És elsorolhatnám egy óráig azokat, akik a karzatról hallgatták a tudományt, és végtére a katedrára kerültek" - írta Herman Ottó valamelyik cikkében. E sorok ráillenek a saját életútjára is. Géplakatos volt kezdetben, aztán fotográfus, s még a "karzatról" sem igen hallgathatott tudományt. De Brassai Sámuel múzeumában Kolozsvárott páratlan tehetséggel és vasszorgalommal művelte ki magát, s lett végül is kora magyar tudományos életének egyik jelentős alakja. Életrajzírói szívesen emlegetik az utolsó magyar polihisztorként, hiszen a természettudomány számos ágában végzett nagyszerű kutatásokat, s a hazai néprajzi, ősrégészeti, nyelvészeti gyűjtőmunkának is egyik úttörője volt. E tudós elfoglaltság mellett az 1867-es kiegyezést követő évtizedekben mint ellenzéki politikus szerepelt a száműzött Kossuth mindenki másnál hűségesebb követőjeként.
Varga Domokos róla szóló könyve több, mint életrajz, több, mint pályakép. Mondandóját az eleven valóság diktálta, mégis kész regény. Azzá teszi főhősének fordulatokban gazdag sorsa is, de talán még inkább az, hogy makacsul szembeszállt e sors minden kihívásával, s az őt sújtó kényszerűségekből is sorozatos győzelmet csikart ki. Ez tette igazán naggyá: megalkuvásra oly hajlamos korának feledhetetlen figurájává.
Példája, ki tudja, hat-e még, de java művei bizonyára élnek és hatnak. Nemzedékek tanultak és tanulják tőle a természet ismeretét, szeretetét, s emellett azt is: hogyan lehet szép magyar nyelven továbbadni másoknak mindazt, ami megőrzésre érdemes, mert izgalmasan igaz.