Tamási Áron összegyűjtött novellái 1-2. (Tamási Áron Válogatott Művei)
- 1362 oldal
- Kötés: cérnafűzött, keménytáblás papírborító nélkül
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Antikvár Könyvkínáló
- Saját képekkel (állapotfotó). Keveset forgatott, jó állapotú példány. Könyvízelítő: "Belelapozás". A papírborító sajnos hiányzik (ld.borítókép), maga a könyv korrekt, jó állapotú példány. Felül festett lapélekkel.
- borítóhiányos
Saját képpel - Ismertető: Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán, Tamás János néven. Tamási Áron magyar, Kossuth-djías népi író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Főbb művei: Szűzmáriás királyfi (1928), Ábel a rengetegben (1932), Ábel az országban (1934), Ábel Amerikában (1934), Jégtörő Mátyás (1936), Bölcső és bagoly (1953), Világ és holdvilág (1958)
Tamási Áron szegény székely család gyermekeként született. Ifjúkori balesete miatt a szülei úgy döntöttek, hogy taníttatni fogják, ezzel óvva a földműves sorstól. A paraszti életből a polgári világba vágyott, ezért Kolozsvárra ment jogot tanulni. Az első világháború után Amerikába költözött, onnan küldte haza novelláit a Keleti Újság novellapályázatára. Sikerein felbuzdulva visszatért hazájába. Az irodalmi áttörést Ábel a rengetegben című regénye hozta meg számára. Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, 68 éves korában.
- - - Tamási Áron nevét először remek novellái tették ismertté, s az író mindvégig hű maradt a műfajhoz, amelyben első sikereit aratta: életművének jelentékeny részét foglalják el a novellák - több mint száz novella -, amelyek a modern magyar próza klasszikus értékeihez tartoznak. Féja Géza, az író életművének kiváló értője és méltatója jó két évtizeddel ezelőtt "Magyar Ezeregyéjszakának" nevezte el Tamási Áron novellavilágát, mert a mesélő kedvnek ugyanolyan buja virulását látta benne, akár a híres arab gyűjteményben, "de világa sokkal átszellemültebb, telítve vagy egy tragédiában edzett és megnőtt nép mély lelki kultúrájával. Tamási költői hajlama a Jégtörő Mátyás mellett novelláiban érvényesül legszabadabban, a novella volt a terület, ahol szüntelen kísérletezett, és a legtöbbet merte. Elbeszéléseiben a képzelet az élet kezét fogja, a forró, tapintható valóság természetes mozdulattal hajlik álomba, az éjszaka útjai éppen annyira ismerősek, mint a nappal kitaposott ösvényei. Mégsem szakad ki az időből, ősi emlékek és korszerű mondanivalók egymást igazolják, tűnt kultúrák izenete csap föl, hogy eleven árammá váljék a mában, a föld csillagok sugalmát hallgatja, az emberek úgy járnak-kelnek, mintha a világ minden terhét vállukon viselnék, hol pedig szárnyalni kezdenek, akár a legendák angyalai".
