Fekete nappalok, fehér éjszakák

A nagy míthosz
Tiz éve elmult, hogy befejeződött a nagy Csata, mely több mint négy álló esztendeig tartott egyfolytában. Hatása az emberiség sorsára ma még beláthatatlan. Talán csak a népvándorlás indított el olyan következményeket, aminők ennek a nyomában fognak járni. Senkisem tudja, hol és miért kezdődött ez a míthosz, ki tudhatja hát - mikor és hogyan fog véget érni?
Ebből a földindulásból kiszakadt egy emberi sóhajtás. Egy megriadt lélek sóhajtása. Nem tudom érdekelhet-e másokat is, ami benne lüktet és vergődik, hogy szabad-e elmondanom azt, amit én ebből a sötét fergeteges Mithoszból láttam és éreztem? Szabad-e megmutatnom az én szétzilált, darabokra tépett lelkem, amely, hogy most visszagondolok a felleges órákra, olyan, mint az összetört tükör cserepei, amelyeken fekete nappalok és fehér éjszakák fátyolos képei ködlenek.
Budapest, 1930 őszén