Az ördög az ámen árnyékában - Harminc elbeszélés (Nemzeti Irodalmunk Mesterei)

Saját képpel - Ismertető: I. - Régi szép idők - - II.- Változatok az örök-egy húron - - III. - Több dolgok vannak földön és égen- További ismertető: "Belelapozás".

- - - Részlet a kötetből: Száznagy uram Pethő Balázs - Forró július. Forróbb a szokottnál. Főként ott a Balaton táján. Parázs a nap, kohó a nyári mennybolt, de lenn is tűz van, ég erdő, falu: a lángoló föld fűti a kánikulás ég máglyáját. Köröskörül a völgyek füsttel áradnak színültig s a gomolyok alól csata szava bömböl fel, ekhójával, ott fenn, az ágaskodó csúcsok lapdáznak. Csobánc kezdi, dobja az ágyúszót Szentgyörgynek, ez elkapja, hajítja Badacsonynak, Badacsony hozzávágja Szigligethez, Szigliget meg továbbadja Rezi, Tátika felé az ekhó-lapdát. Öreg hegyek, nagy gyerekek, hogy játszanak, feleselnek! Biz' Isten, utóbb még maguk is összevesznek. Pedig mind magyarok, de hát a magyar tán nem veszekszik eleget a maga fajtájával?... De ott lenn, a csatában, azért most az egyszer mégis együtt a magyarság. Együtt a híres Communitas quinque castellorum balatiensium, vagyis az öt szövetséges balatoni végvár: Tihany, Vázsony, Csobánc, Szigliget, Keszthely együtt verekszik. Oka van ennek. A török bajt írt rájuk. A pécsi, kanizsai, kaposvári bégek csúfolódó tréfára álltak össze: egy kosár házinyulat, egy marék disznófarkat és kopjahegyen kötödző levelet küldtek Csobáncra. A levélben ez állt: "Annak az hires-neves beste gyaur ebnek, egyébiránt tisztölendő böcsületes vitéz Kománknak, Pethő Balázsnak! Kévánunk idvességes jó egésséget: legyen életed hosszabb mint egy gyáva nyulak farka, holdra és gyöpre vetjük az táncot. Állj ki, ne bujj az apád alá! Kapsz vendéget, sokat, de azért ne konyháltass, majd rakunk mi tüzet: földig pörköljük kevély Csobáncz várát s annak a parazsában sütjük meg számotokra az farkuk után sivító disznókat. Ugyse kaptok sohse zsoldot az gonosz császárotoktól, mindig éhesek vagytok, lakjatok egyszer jól. Aztán jertek velünk. Mert mi megyünk tovább Bécsországba. Megyünk, hogy az császár szakállába kapjunk s megszabadítsunk tőle benneteket, jó bolond, hívő magyarokat. Jertek, megkopasszuk az kétfejű kappant s az magyarnyúzó rossz tanácsadókba is beléfojtjuk az tubákos bécsi lelküket. Ördög velük, Allah velünk! Irtuk mi hárman bégek: Én, a pécsi Hasszán, Én, a kaposvári Ali, Én, a kanizsai Arszlán..." Megkapta Pethő Balázs és csak ennyit írt vissza: én is Bécsbe megyek. De nem a császárhoz, hanem a magyar királyhoz. Viszem neki prezentbe az félholdas zászlóitokat. Hozzatok mentől többet..."