Szatírák VII.

Karinthy Frigyes számára 1931 volt a rövidpróza műfajában a legtermékenyebb esztendő. Ez az oka annak, hogy két kötetben (24., 25.) adjuk közre a fültárt anyagot, amelynek majdnem a fele nem jelent meg eddig könyvalakban. És az olvasó számára szinte teljesen hozzátérhetetlen, mert az eredeti sajtókiadványok elporladtak, s a róluk készült elektronikus másolatok is nehezen olvashatók olykor. Karinthy temetésén Móricz állítólag azt mondta: ez a barom volt közöttünk az egyetlen zseni. Az igazság az, hogy akadt még köztük néhány: Ady, Kosztolányi s maga Móricz is, de az kétségtelen, hogy Karinthy zsenialitása minden műfajban, kiváltképp a rövidprózában is megnyilatkozik. Ilyenformán a szatirikus tárcákban, újságcikkekben is. E gyűjtemény is olyan sziporkázóan szellemes, változatos, színes írásokat tartalmaz, amelyek legjobb műveivel is fölveszik a versenyt.