A szabadság vére - Forradalmárok, életmentők, megtorlók - A főváros...

Kiadás helye:
Kiadás éve: 2006
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 87 oldal
Sorozatcím: Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára
Kötetszám: 65
Nyelv: Magyar
Méret: 29 cm x 15 cm
ISBN: 963-9276-58-8
Megjegyzés: Megjelent az 50. évfordulóra rendezett orvostörténeti kiállítás tudományos konferencia tiszteletére. Fekete- fehér fotókkal.

ELŐSZÓ
1956 mitikus évszám. Az elhallgatott, letagadott és elhazudott szabadságharc mítosza családi emlékekben, baráti beszélgetésekben, elejtett utalásokban maradt meg, s maradt a közbeszéd előtt évtizedekig rejtve. Megbújt a tekintetek néma összekapcsolódásában és a vélt győztesek kedélyes összekacsintásaiban. A végtelen elkeseredés, az elkeseredett hősiesség, és a megtorlás, a megfélemlítés mohóságának kritikai feldolgozása csak 1989 után, a hazugság mindent átszövő, seszínű rendszerének lassú felfejtésével együtt indulhatott meg. A figyelem ekkor érthetően a politikai események, a forrongás, az elégedetlenség robbanása és az összecsapások rögzítése és történeti elemzése felé fordult. '56 történetének persze számtalan egyéb részlete van, számtalan nézőpontból juthatunk el lényegében ugyanoda: egy nép merészségének, elszántságának és szervezettségének színes, káprázatos látványához.
Az ország egészségügye számára '56 mindenekelőtt mintegy 23 ezer sérültet jelentett néhány nap leforgása alatt. A harci sérüléseken kívül (amelyek jobbára lövésekből vagy gránátszilánkokból adódtak) tömeges volt a pszichiátriai, szülészeti, belgyógyászati és kardiológiai esetek száma is. A hatalmas beteganyag zöme sürgősségi eset volt, akiket az alig 400 járművel felszerelt, 930 fős Országos Mentőszolgálat igyekezett részben ellátni, de főleg hamar kórházba szállítani. Precíz adatokkal még mindig nem rendelkezünk a sérültek és az elesettek számáról. A feldolgozásokból úgy tűnik, hogy az elhunytak száma magyar részről, amelybe a szabadságharcosok, a Néphadsereg és az AVH fegyveresei, valamint a civil áldozatok is beleértendők) 3700 fő körül lehetett, az idegen megszállók oldaláról kb. 700 katona.
Az orvosi kezelést igénylő, felépült sérültek számát 20-22 ezer főre becsülik. Megfelelő orvosi ellátás nélkül a halottak száma többszöröse is lehetett volna a végleges számnak. Paradox módon a Rákosi-rendszer elvakult, központosító monomániája a sürgősségi betegellátás terén alapvetően hozzájárult az Országos Mentőszolgálat sikeres helytállásához. Vissza
FÜLSZÖVEG
A szabadságharc igazak és hamisak összecsapása volt, és a tét a közösség, a nemzet jövője volt. Az orvosok, mentőtisztek és ápolónők szempontjából azonban a sérültek segítségre szoruló betegek voltak, s az erkölcsi győzelem és a szakmai kiválóság a sérültek ellátásán fordult meg. Is mindeközben ők is áldozatokat hoznak: a szétlőtt mentőautók, a betegek mellett lemészárolt orvosok sorsa jelzi egy szenvedélyeiben is higgadt nép büszke harcát.
Nekik állít emléket a kiállítás, és őket idézi a konferencia.